A cím kicsit megtévesztő, hiszen a Wow nem az utazási élményre vonatkozik, hanem a légitársaságra, a konklúziót pedig csak a cikk végén vonjuk le 😃
A diszkont légitársaságokkal utazás a rövidebb, Európán belüli utaknál már megszokott, a jó ár-érték arány miatt vissza is szorította a hagyományos légitársaságokat. De nézzük mi a helyzet a hosszabb, 6-8 órás tengerentúli utakkal: ebben a szegmensben is erőteljesen terjeszkednek a fapadosok, hiszen az elmúlt 1-2 évben gombamód szaporodtak a főleg Észak-Amerikai városokba járatokat indító low-cost légitársaságok, pl. a Norwegian, az izlandi Wow Air, vagy a legújabb, spanyol Level. Ráadásul a Ryanair partner légitársaságainál is lehet már transzatlanti utakat foglalni.
A hosszútávú utakra is ugyanaz a diszkont üzleti modell jellemző, mint a rövidebb utak esetében: az árban nincs sem feladott poggyász, sem kaja, cserébe viszont hihetetlenül alacsony áron el lehet jutni Európából Amerikába: a Levelnél rendszeresek a 60.000 Ft körüli retúrjegyek madridi indulással, az elmúlt napokban pedig a Wow Air kínált egyirányú jegyeket 65 EUR (20.000 Ft!!!) áron. Ezek a légitársaságok egyelőre Budapestről nem repülnek (kivéve a Norwegian), de olyan városokból viszont igen, ahová Pestről könnyen és jó áron el lehet jutni, pl.: London, Berlin, Brüsszel, Madrid...
Londonig kijutni és onnan hazajutni viszont a saját felelősségünk, ezért érdemes úgy tervezni a kiutazást, hogy egy esetleges késéssel számolva se bukjuk a többi jegyet. Éppen ezért mi már az indulás előtti napon kiutaztunk Ryanair-rel Londonba, ahol eltöltöttünk egy éjszakát. Visszafelé EasyJettel jöttünk, mert ez az egyetlen low-cost társaság, amely London Gatwick reptérről (ahová a Wow is érkezett) repül Budapestre, persze itt is jó hosszú átszállási időt hagyva.
Az USA-ba beutazási engedély szükséges, amit talán kevésbé "rág szájba" a Wow honlapja, de az indulás előtt a reptéren csekkolják az ESTA meglétét. Ennek beszerzéséről korábban itt írtunk.
Nézzük mostmár a Wow-ot részletesen: az izlandi székhelyű cég földrajzilag kiváló adottságokkal rendelkezik, hiszen Európa és Amerika is viszonylag közel van a szigetországhoz, ráadásul útba is esik, így rövidebb szakaszokkal elérhető az amerikai kontinens. London - Keflavik (Reykjavik repülőtere) bő 3 óra, Keflavik - Miami pedig 7,5 óra repülés. Akik nem szeretik a hosszú utakat, azoknak ez kiváló, hiszen "félúton" van lehetőség egy kis mozgásra és felfrissülésre. Odafelé az átszállási időnk majdnem 5 óra volt (itt beiktattunk egy rövid, izlandi kirándulást is, erről később részletesen írunk), visszafelé pedig 2 óra, ami a pont elég volt egy kis mozgásra, ill. kaja-vásárlásra.
A Wow-nál a repülőjegy alapára rendben van, viszont minden kiegészítő, extra szolgáltatás (poggyász, ülőhely...) nagyon drága, ezt érdemes tudni. Nekünk személy szerint a poggyász nem gond, mert feladott csomagra nincs szükségünk. Évek alatt kiváló csomagolási technikát fejlesztettünk ki, mindig csak hátizsákkal utazunk és megmosolyogjuk azokat, akik egy egyhetes nyaralásra vonszolják magukkal a félmázsás bőröndöt. A Wow-nál is a WizzAir-hez hasonló: kicsi ingyenes és nagyobb fizetős kézipoggyász-rendszer van. Minden csomagot felcímkéznek, a kicsi sárga, a nagyobb lila címkét kap. Ezt figyelik is beszállásnál, de közel sincs akkora szigor, mint a Wizz-nél: ha a csomag nem dupla akkora, mint a mérőketrec, akkor egy "jól van, viheted" legyintéssel el is intézik a kapunál a csomagellenőrök. Az ülőhelyet már komolyabb problémának éreztük: sok-sok Euróért nem vettünk fix helyet, de azért kisgyermekkel utazva szerettünk volna egymás mellett és lehetőleg ablaknál ülni. A reptéren csekkoltunk be (Londonban és Miamiban, a 2-2 szektorra egyben) és a 4 útból négyszer egymás mellé kaptuk az ülőhelyeket, ráadásul háromszor ablak mellé is, szóval ez sem volt gond! (Online becsekkolni a Wow-ra csak indulás előtt 24 órával lehet, de ezt nem használtuk, mert a reptéri check-in ingyenes.)
A repülés az út hosszán kívül szinte semmiben sem különbözik egy sima fapados repüléstől. A londoni útvonalon Airbus A321-esek repülnek, Miamiba viszont már szélestörzsű A330-asok járnak.
Ami pozitív csalódás mindkét típusú gépen, hogy a lábtér hatalmas volt: nem vagyok éppen apró termetű, de kényelmesen ki tudtam nyújtani a lábam, ilyet még az Alitalia vagy az Austrian hosszútávú járatain sem tapasztaltam! Az ülés hátradönthető, viszont nagyon hiányzik a kihajtható fejtámasz, ezért aludni leginkább csak az ablak mellett, a falnak támaszkodva lehetséges.
Szintén hasznos, hogy a nagyobb gépen az ülés alatt jól eldugva található konnektor, így tölthetők az elektromos kütyük.
A repülőjegyben nincs ellátás, de a stewardessek rendszeresen árulnak a kis kocsijukról. Mi és nagyon sokan mások, minden szükséges ételt, italt beszereztünk a repülőtéren, ami Izlandon szintén nem olcsó, de talán jobban megéri, mint a repülőn méregdrágán mikro méretű műanyag kaját vásárolni.
A repülőn nincs fedélzeti szórakoztató rendszer, lehet ugyan filmekkel feltöltött iPad-et bérelni, de talán ez a leghaszontalanabb szolgáltatás, hiszen mindenkinél van telefon vagy táblagép, aki pedig olyan lúzer, hogy nem visz magának nézni vagy olvasnivalót, az meg is érdemli, hogy lehúzzák a 17 EUR-s tabletbérléssel.
Összességében azoknak, akik szeretnek utazni és magát a repülőutat is élvezik, kiváló alternatíva a jó ár/érték arányú fapados tengerentúli utazás. Akiknek inkább a kényelem, a sok csomag és a fedélzeti ellátás a fontos, nekik továbbra is a hagyományos légitársaságok nagyjából dupla árú repülőjegyeit ajánljuk. Ami biztos, nekünk pozitív élmény volt a hosszútávú fapad és a jövőben sem fogunk habozni, ha szembejön egy jó kis tengerentúli fapados akció!
➡ Utazásunkról, Miamiról, Izlandról és a Bahama-szigetekről további cikkeink (folyamatosan bővítjük)!
➡ Hasznos tippek, tanácsok utazóknak erre!
A Wow Air útvonalhálózata sok izgalmas amerikai várossal:
