2017. augusztus 27-én futótűzként terjedt az olcsó utazásokkal foglalkozó külföldi, majd belföldi Facebook oldalakon (nálunk is) a hír, hogy egy Air Canada errorfare-nek (elárazott repülőjegynek) köszönhetően nagyon jó áron lehet eljutni Európából az amerikai kontinensre.
Mi az az error fare?
Olyan irreálisan alacsony árú (repülő)jegy, amely valamilyen technikai vagy emberi hiba miatt került publikálásra. A hiba oka lehet egy rosszul beállított árfolyam, elfelejtett kerozin pótdíj és millió egyéb ok, ami nekünk, utazóknak kevésbé fontos, hiszen úgyis csak a végeredmény, vagyis az alacsony ár számít.
Ha találkozunk egy errorfare-rel, akkor néhány alapvető szabályt be kell tartanunk: nincs idő túl sok hezitálásra, azonnal le kell foglalni és kifizetni a jegyet, lehetőleg közvetlenül a légitársaság weboldalán, viszont semmiképpen sem szabad kapcsolatba lépni velük, mert akkor azonnal javítják a hibát.
Foglalás után néhány napig van esély arra, hogy törlik az ilyen jegyeket egy-egy eldugott ÁSZF pontra hivatkozva, azonban gyakran honorálják az elárazott jeggyel rendelkező utasokat és érvényes marad a jegyük. Szóval a jegy megvásárlása után néhány napig nem érdemes az utazáshoz kapcsolódó egyéb, nem lemondható szolgáltatásokat (szálloda, autóbérlés...) foglalni.
Fontos tudnivaló, hogy az errorfare-t megvásároló szemfüles utasok is ugyanazt a szolgáltatást kapják, amit a normál árú jegyet vásárlók, tehát ugyanúgy vihető csomag, jár az étkezés... A fedélzeten már senki sem fogja tudni, hogy mennyibe került a jegy.
Azonnal le is csaptunk egy decemberi Budapest-New York repülőjegyre, amelyért fejenként kb. 57.000 Ft-nyi USA dollárt fizettünk. Ez az ár nagyságrendileg a fele a nem elárazott, akciós repülőjegynek. Még fapados társaságoknál (pl. Norwegian) is ritka a százezer alatti retúr a nagy almába. A vásárlást követő napon az Air Canada a Twitter oldalán jelezte, hogy minden kiállított e-ticket-tel rendelkező utast honorálnak, vagyis utazhatunk. Igazán örültünk a bejelentésnek és el is kezdtük szervezni az utazásunkat. Az USÁ-ba és Kanadába történő belépéshez szükséges ESTA, ill. ETA engedélyeket már tavaly megszereztük, így ezzel egyáltalán nem volt gondunk.
A kanadai légitársaságnak nincs közvetlen járata Budapest és New York között, a mi jegyünk is brüsszeli és montreáli átszállásal volt. Odafelé még az átszállási idők is tökéletesek voltak, sem a belga, sem a kanadai városban nem kellett másfél óránál többet várnunk. Az Air Canada nem low-cost társaság, így csomag és ellátás is volt az árban. Fapadhoz szokott utazóként csomag nélkül simán meglettünk volna, de a fedélzeti kaja kifejezetten jót tett az utazás közbeni komfortérzetünknek.
Hab volt a tortán, hogy a Brüsszel - Montreál útvonalat Boeing 787 Dreamliner típusú repülővel repülik a kanadaiak. Ez a típus a Boeing legújabb fejlesztésű gépe, eddig még nem volt hozzá szerencsénk. Halkabb, kényelmesebb, kellemesebb. Röviden így tudnánk jellemezni a gépet, aminek a számos előremutató és dollármilliókba kerülő fejlesztése közül nekünk legjobban az tetszett, hogy nincs az ablakokon árnyékoló, hanem gombokkal tudjuk magát az üveget elsötétíteni és kivilágosítani. Nagyon vagány! A hat és félórás út gyorsan eltelt, köszönhetően a finom fedélzeti étkezésnek, valamint a felszolgált kanadai whiskynek és sörnek. Hiszen a helyi kultúra megismerésének már a repülőn hozzá kell kezdeni :))
Montreálba érkezésünk után rögtön be is léptettek minket az USA-ba egy kihelyezett customs officernek köszönhetően. A határellenőrzést követően megkerestük az előzőnél néhány számmal kisebb, Embraer E175 típusú repülőnket, amivel a New York-ig hátralévő egy órás utat teljesítettük. A célállomásunk fölé helyi idő szerint kora délután érkeztünk, ám nem kaptunk egyből leszállási engedélyt a La Guardia reptérre, ezért tettünk egy kört Manhattan felhőkarcolói körül. Azt hiszem, ennél szebb antrét elképzelni sem tudtunk volna. Erről készült képeinket már a helyszínről feltöltöttük ide. Leszállás után pedig volt szerencsénk Donald Trump magángépébe botlanunk. Bár az elnök mostanában az Air Force One-nal utazik, a luxusgépe szorgalmasan vár rá a New York-i betonon.
New Yorkban és környékén eltöltött hetünkről külön cikkel jelentkezünk majd.
A hazautunk már nem volt annyira "sima", mint az odaút. A jóáras repülőjegyünkben volt egy elég para tényező: hazafelé Montreálban az érkezés és az indulás közötti átszállásra kereken 50 perc időnk volt. A kaput az indulás előtt 15 perccel zárják, vagyis ha nem késik a New York-i gép, akkor 35 perc alatt kell átverekednünk magunkat a kanadai ETA ellenőrzésen és megtalálni a kapunkat. Ez több, mint reménytelennek tűnt. Ráadásul hazaindulásunk reggelén az addig csapadékmentes amerikai metropoliszban nagy szemekben és még nagyobb mennyiségben elkezdett hullani a hó. Márpedig az álmoskönyvek szerint ez igen negatív hatással van a légijárművek pontosságára. A paránk fokozódott. Az esélytelenek nyugalmával jó korán indultunk ki az LGA repülőtérre, ahol a check-in-es kisasszony adott nekünk egy reménysugarat: felírt minket a két órával korábban induló járat stand-by listájára, vagyis, ha nem lesz tele a korábbi repülő, akkor elmehetünk azzal. Hurrá! Nagyon szurkoltunk és be is jött! Ott ültünk a két órával korábbi járaton és vártuk, hogy a havazás miatt mintegy másfél órás késéssel felszálljunk.
Még így is bőven jó volt, Montreálban gond nélkül elértük a csatlakozást Brüsszel felé. A belga fővárosba érkezvén kissé több időnk volt átszállni, ezért kényelmesen megebédeltünk, miközben ott is szépen elkezdett havazni. Budapestre érkezésünk után olvastuk a híreket, hogy az erős havazás miatt lezártak a brüsszeli repülőteret. Utólag visszagondolva éreztük, hogy mekkora szerencse kellett a pontos hazaérkezésünkhöz :))
További cikkek az utazásunkról
