Hét éjszakát töltöttünk az amerikai metropoliszban, azonban a látnivalókat három egész napba sűrítettük bele, hiszen egy napra Washingtonba, két napra pedig a Niagarához is ellátogattunk. Az érkezés és az indulás fél-fél napjaira városnézést nem terveztünk, azokat inkább a szálloda környékének felfedezésére és vásárlásra szántuk.
Szállodánkat a booking.com-on foglaltuk. A kiválasztott hotel Queens-ben volt és sok panaszunk nem lehetett rá. Bár nem volt modern, de kényelmes és tiszta volt, különben is csak az alvásra használtuk, mert folyamatosan úton voltunk. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy közel legyen a metróhoz, legyen ingyen wifi és a reggeli sem volt hátrány.
Közlekedésre kizárólag a metrót és a lábunkat használtuk. Még a reptéren beszereztünk egy 7 napos MetroCard-ot (32 USD) és korlátlanul használhattuk az igen jól kialakított földalatti hálózatot. Metróval szinte minden egyszerűen elérhető, de azért ha látni is szeretnénk, akkor gyalogolni is kell. Sokat. Nagyon sokat!
A tájékozódás a városban pofonegyszerű. Egy metrótérkép beszerzése után gyakorlatilag lehetetlenség eltévedni. Az észak-dél irányú sugárutak (keletről-nyugatra) 1-12-ig vannak számozva, a keresztutcák sorszáma pedig észak felé haladva egyre nő.
Nyolc évvel ezelőtt már eltöltöttünk néhány napot a városban, így nagyjából képben voltunk a látnivalókkal és elhelyezkedésükkel, ezért az alábbiak szerint állítottuk össze a város felfedezésére szánt napjaink programját.
Első nap
Reggeli után Manhattan legdélebbi pontja felé vettük az irányt. Innen, a Battery Parkból indul a hajó a Szabadság-szoborhoz. Hogy időt spóroljunk, a jegyet előre, online megvásároltuk (18,5 USD). A jegy tartalmazza a hajóutat, valamint kiszállási lehetőséget a Szabadság-szobornál és az Ellis Island-en, ahol korábban a bevándorlókat ellenőrizték, még mielőtt a szárazföldre léphettek volna. Mindkét szigeten minimum fél-egy órát kényelmesen el lehet tölteni, mielőtt visszahajóznánk a Battery Parkba. Érdemes tudni, hogy jelenleg van lehetőség a Szabadság-szobor koronájába is felmenni, de ezeket a jegyeket hónapokkal előre elkapkodják, mi lecsúsztunk róla.
A Battery Parkban megcsodáltuk a mókusokat, ettünk egy hot-dogot az egyik utcai árusnál, majd gyalog folytattuk az utunkat a Charging Bull szobor és a Wall Street felé. A támadó bikával közös szelfit készíteni viszonylag nehéz feladat, tekintve, hogy turisták tömegei állják körbe és hiába várja ki az ember a sorát, a bika túloldaláról szinte biztos, hogy belemosolyog a képünkbe egy másik turista. A bikától egy köpésre van a Wall Street, ahol a tőzsde és a Federal Hall épületét kívülről tekintettük meg. Szerettünk volna részt venni a Federal Reserve Bank ingyenes túráján, amelyen egészen közel kerülhettük volna a világ egyik legnagyobb aranykészletéhez, de sajnos a túra az utazásunk időpontjában nem volt elérhető.
Folytattuk gyalogtúránkat a One World Trade Center felé, útba ejtve a 9/11 Memorialt, a 2011-es terrortámadás áldozatainak emlékművét. A parkban az ikertornyok egykori helyén kialakított két óriási medence szimbolizálja azt az űrt, ami a tornyok ledőlése után maradt. A medencék peremére az áldozatok nevét vésték fel. Említésre méltó még a "Survivor Tree" azaz a túlélő fa, amely túlélte, hogy ráomlottak az épületek. A park északi oldalán helyezkedik el az 541 m magas One World Trade Center, amelynek a 102. emeletén kilátót alakítottak ki. Ide is előre, online megvásárolt jeggyel (34 USD) jutottunk be. A lenyűgöző kilátás mellett a felfelé és lefelé út is egy élmény, mert a lift fala teljes egészében képernyő: felfelé New York fejlődését, lefelé pedig egy rövid repülős kirándulást tehetünk virtuálisan.
A kilátó után metróra szálltuk és átutaztunk Brooklynba, azon belül pedig a Brooklyn Bridge Park volt a célpont, ahonnan gyönyörű látvány tárul elénk Manhattan felhőkarcolóiról. Ezután már csak egy programunk volt hátra: gyalog végigsétálni a Brooklyn-hídon, vissza Manhattanbe. A sétát jól sikerült időzítenünk, hiszen útközben ránk sötétedett, így nappali és éjszakai pompájában is megcsodálhattuk a patinás hidat, valamint a toronyházakat.
Második nap
Következő napi városnézésünket a Penn Station-nél kezdtük és egész nap gyalogosan kóboroltunk a betondzsungelben. A NY Knicks kosárlabdacsapat és a NY Rangers hokicsapat székhelyétől, a Madison Square Garden épületétől indulva első megállónk az híres áruház, a Macy's volt (a lányok legnagyobb örömére). A nyolcadik emeleten berendezett karácsonyi mesevilág megtekintése után az Empire State Building felé sétáltunk. Az ESB tetején is van kilátó, itt korábban jártunk fenn, most kihagytuk. Előnye, hogy szinte Manhattan kellős közepén van, így minden irányba bőven van látnivaló, valamint a nyitott teraszáról elég jó fotókat lehet készíteni.
Városnézésünk következő állomása a Public Library, vagyis a könyvtár volt. A világ 4. legnagyobb könyvtára 53 millió kötettel büszkélkedhet, látogatása ingyenes. Olvasóterme és a bejáratát őrző oroszlánok miatt azonban a turisztikai térképekre is felkerült. Tovább növelte a népszerűségét, hogy az épület falai között játszódik a Holnapután című film. A könyvtártól néhány sarokra található a Grand Central pályaudvar, amelynek grandiózus előcsarnoka is rengeteg filmben (és rajzfilmben, pl.: Madagaszkár) szerepelt. Itt tartottunk ebédszünetet, hiszen millió étterem, a gyorsétteremtől a Michelin csillagosig, megtalálható itt.
Ebéd után egy újabb ikonikus épület, az art deco stílusú Chrysler Building felé vettük az irányt. Az épületnek jól áll a távolság, vagyis igazi különleges formája jobban érvényesül messzebbről, mint a környező szűkös utcákból.
Innen észak felé gyalogoltunk és egész véletlenül botlottunk bele a Roosevelt Hotelbe, alias Lancaster Hotelbe, amelyben játszódik egyik kedvenc filmünk, A diktátor. A bugyutának tűnő film egy jó kis társadalomszatíra, nagyon is komoly mondanivalóval, aki még nem látta, az feltétlenül nézze meg!
A rövid kitérő után folytattuk utunkat a Rockefeller Center felé. Karácsony közeledtével válik igazán érdekes látványossággá a környék, ugyanis itt, a korcsolyapálya mögött állítják fel a világhíres karácsonyfát. Erről részletesen írtunk a karácsonyi cikkünkben.
Sötétedés után értünk el a nap utolsó, de a város egyik top látnivalójához, a Times Square-hez. A Times Square a 7. sugárút és a Broadway kereszteződése a 42. és a 47. utca között. Nekünk nagyon bejött ez a különleges hangulatú helyszín: a villódzó fényreklámok és üzletek, a leesett állú turisták, az élő-szobrok és mutatványosok, akrobaták... Azt hiszem, a Times Square-t nevezhetjük nyugodtan a fogyasztói társadalom legfőbb szentélyének, hiszen ilyen töménytelen mennyiségű reklámot sehol nem kap az arcába az ember, mégis tátott szájjal élvezi és fotózza. Az iszonyatos tömeg ellenére sem éreztük feszélyezve magunkat, bár tény, hogy nem kevés, óriási gépfegyverrel ellátott rendőr őrizte a nyugalmat. Csak ültünk a padon, bámultunk körbe és éreztük, hogy ez itt tiszta Amerika :)) Nem mellesleg a Times Square környéke, a nyüzsgéstől egy-két utcával távolabb kiváló helyszín szuvenír vásárlásra, rengeteg kis és viszonylag olcsó üzletecskével.
Harmadik nap
Utolsó napunkon a város parkjait helyeztük a középpontba. Első állomásunk a Penn Station mögött induló High Line Park volt. A 2,5 km hosszú, pár méter széles parkot egy korábbi magasvasút pályájából alakították ki, a síneket itt-ott meghagyva, de beültetve zöld növényekkel, valamint pihenőpadokat, napágyakat és képzőművészeti alkotásokat helyeztek ki. Igazi különlegesség, ahogy a zöld "kígyó" kanyarog az utcaszint felett, a házak között, néhol igen közeli rálátással a helyiek privát szférájára. Ottjártunkkor sajnos eléggé elhanyagolt állapotban volt a park, táblákkal jelezték is, hogy télen nem gondozzák. Kár érte. A High Line Park déli végénél metróra szálltunk és a világ leghíresebb parkja felé vettük az irányt.
A Central Park hatalmas, 4 km x 800 m alapterületű, teljes egészében bejárni ennyi idő alatt sajnos nem tudtuk. A Columbus Circle-től indulva a déli csücskében bolyongtunk, márcsak azért is, mert az északi része már erősen Harlemben van. A park tényleg olyan, mint a filmekben: hatalmas füves területek, tavak, baseball pályák, sziklák, kovácsoltvas hidak, körhinták, piknikező és sportoló emberek és rengeteg mókus. A nagyvárosi hangulatra csak a távolban feltűnő felhőkarcolók emlékeztetnek.
A parkot a keleti oldalán hagytuk el és a 60. utcán gyalogoltunk a 2. sugárútig, ahonnan a drótkötélvasút indul az East River felett a Roosevelt szigetre. A vasút MetroCard-dal használható, vagyis nem kell külön jegyet váltani rá. A kötélpálya közvetlenül a Queensboro híd mellett halad és a kabinból klasszul lehet fotózni a nem éppen csúnya hidat, illetve a magasság miatt már-már légifotókat lehet készíteni a környező épületekről, utcákról.
A városnézés befejezése és összesen 59.123 lépés megtétele után még betértünk egy vacsorára kedvenc amerikai éttermünkbe, a Penn Station melletti Hootersbe (nagycicis nénik pici ruhában :)), hogy egy jó hamburgerrel és egy nagy korsó sörrel autentikusan zárjuk az amerikai kirándulásunkat.
További cikkek az utazásunkról
