Marokkói utazásunk első három napjáról itt olvashattok bővebben.
Marrakeshből utunk Szavírába vezetett. Rengeteg iroda szervez egynapos túrákat ide, mi mégis inkább saját szervezésben, ottalvós változatban terveztük a meglátogatását. Nem is volt rossz ötlet.
Szavíra (helyi nevén: Essaouira, korábban: Mogador) egy hangulatos, ősi kikötővárosban az Atlanti-óceán partján. A várfallal körülvett medina (óváros) nem véletlenül került fel a világörökségi listára. Mindemellett nagyon jó strandja is van, akár még nyaralásra is szóba jöhet.
Reggeli után indultunk Marrakeshből CTM busszal. Két nappal korábban megvettük a jegyeket (80 MAD/fő), mert csak napi két busz közlekedik, nem akartunk lemaradni. Aggodalmunk feleslegesnek bizonyult, félig sem volt a busz. Az út 3 órás, egy rövid pihenővel. Célunkhoz közeledvén egyre sokasodtak az út mellett az argánfák és előkerült egy-két kecskefa is, de a menetrend szerinti busz nem állt meg ezeknél (erről majd később bővebben).
Délre értünk Szavírába. A buszpályaudvarról taxival mentünk a szállásunkig, illetve csak a városfalig, ugyanis ezúttal nem négycsillagos hotelbe, hanem egy óvárosi riadba foglaltunk és oda nem mehet be autó. A riad egy tradícionális marokkói belső udvaros, szökőkutas, tetőteraszos, több emeletes ház, amelyet szállodává alakítottak át. Nagyon arab! A berendezése olyan, mintha az Aladdin című mesébe csöppentünk volna. Elmondhatatlanul élveztük! Ráadásul hihetetlenül olcsó is volt.
Mivel szállásunk az óváros kellős közepén, a sétálóutcán volt, így túl messzire nem kellett mennünk, hogy megkezdjük a városnézésünket. A sétálóutca maga a piac, ám ez sokkal "helyibbnek" tűnt bárminél, mint amit eddig láttunk. Utcán lógó húsok, kiskocsiról kenyeret áruló asszonyok, halpiac... Persze azért vannak bőven a Marrakeshben megismert turistacsalogató üzletekből is: argánolajból készült kenőcsök, fafaragások, textilek, csodalámpák... Órákat el lehet tölteni ebben a színes forgatagban.
Az óváros sikátorainak megtekintése után a kikötő felé vettük az irányt. A parton található bástyára 10 dirham a belépő, viszont a tetejéről gyönyörű kilátás tárul elénk Szavíra medinájára. A kikötőben is érdemes egy rövid sétát tenni, bár ehhez gyomor kell. Halárusok és haltetemek mindenfelé, nem túl bizalomgerjesztő módon. Rengeteg sirály repked a környéken, várják a lepattanót, jut is nekik bőven.
Seagull in Essaouira
🕊️ Lassított felvétel egy sirály elrepüléséről Szavíra kikötőjében. Jó sok sirály repked ezen a környéken a halászok által eldobált halakra vadászva. Marokkói cikkünk következő részében erre is kitérünk... #samsungs8
Posted by A net kukaca on Tuesday, February 20, 2018
A kikötőtől pár percnyi sétára terül el a városka strandja. Szép, széles, finom homokos part, tényleg first class. Bár a hűvös, februári időjárás miatt a vízben senki sem lubickolt, a parton helyi gyerekek fociztak, a turisták kabátban sétáltak. A parti sétányon modern éttermek várják az éhes turistákat, mi is itt vacsoráztunk (a helyiek inkább az óváros kifőzdéiben esznek, harmadáron). Van itt a kellemes időtöltéshez minden: tevegelés, quadozás...
Sötétedés után tettünk még egy kört a nyüzsgő piacon, ahonnan már az egynapos turisták hazautaztak, szinte csak a helyiek hömpölyögtek az utcákon és a napi rutinjuk szerint vásárolták a húsokat, cipókat, zöldségeket. Különleges élmény volt ezt megtapasztalni!
Késő este visszavonultunk a riadunkba, ahol meglepetten vettük tudomásul, hogy nincsenek felkészülve a szokatlan hidegre (pedig a marrakeshi 0 fok helyett itt már csak 10 fokra csökkent a hőmérséklet éjszakára). Nincs fűtés a szobában, amit elektromos radiátorral és vastag paplanokkal egyből kezeltek, de azért utolsó marokkói éjszakánkon nem szívesen dugtuk ki a lábunkat a paplan alól.
A reggeli egy újabb élményt nyújtott számunkra: a szobaárban bennefoglalt kontinentális reggelit a tetőteraszon szolgálták fel, ahol a kilátás mellett a friss bagett és a mentatea is hozzájárult a megelégedettségünk fokozásához.
Mivel ezen a napon este repültünk haza, az Agadirba való visszajutást nem bíztuk a véletlenre. A korábban említett, magyar Happy Morocco Tours-tól rendeltünk transzferbuszt. Ez ugyan nem szerepel a kínálatukban, de készségesen megszervezték nekünk. 100 EUR-t fizettünk a kisbuszért, amiben öten több, mint kényelmesen elfértünk. (A menetrend szerinti busz kb. a fele ennyi lett volna, de tudomásunk szerint csak napi 1 jár.)
A kocsit a szállodánkhoz kértük, ám mivel az óvárosba nem hajthat be autó, kíváncsian vártuk, hogy hogyan oldja meg a sofőr a helyzetet. Megoldotta, mégpedig igen frappánsan. Egy kézikocsis embert küldött értünk, aki a csomagjainkat (és a gyereket) eltranszportálta az autóhoz, természetesen némi baksis fejében. Vicces volt, ahogy sétálunk a gyerekünket toló helyi emberke után :))
Elindulás után a sofőr felajánlotta, hogy elvisz minket egy argánüzembe csodaszereket vásárolni. Ezt köszönettel visszautasítottuk, mondván már Marrakeshben beszereztük az örök élethez szükséges kenőcsöket és fűszereket. Tudomásul vette, nem erőszakoskodott.
Az útra azonban volt még egy küldetésünk: a gyereknek fára mászó kecskéket mutatni testközelből. Már-már kútba esni látszott ez a terv, mert ahol kecske is volt és fa is, ott nem akartak felmászni a jószágok, csak a törzsére felkapaszkodva rágcsálták, amit elértek. Az meg úgy nem az igazi. Körülbelül félúton pillantottuk meg a kívánt összhangot az állat és növény között: legalább 6-8 kecskét a fán! Gyorsan leparkoltunk és már csodáltuk is ezt a furcsa ökoszisztémát. Igazi marokkói különlegesség a kecskefa, helyesebben argánfa, amelynek terméséért a kecskék felmásznak a faágakra, hogy azokat jóízűen lecsipegessék, ezáltal igen mókás látványt nyújtsanak. Ahol az állatok ilyen full extrás látványt nyújtottak, ott a kecskepásztorok eleve "turisztikai szolgáltatóként" is működtek, pénzt kérve a fotózásért, sőt még tevék is előkerültek, tovább bővítve a kínálatot tevegelési lehetőséggel. Mindegy megérte, ilyet nem látunk mindennap! Akit érdekel a pontos helyszín, az ezeket a koordinátákat írja be a Google Maps-be: 30°59'18.0"N 9°42'02.0"W.
Sofőrünk beiktatott egy pihenőt egy banánültetvény melletti bisztróban, ahol igazi VIP vendégként a szalonban (= puccosan berendezett különterem) fogyaszthattuk el a kólánkat. Urak vagyunk, na!
A kis megállók után kora délutánra érkeztünk Agadirba, ahol a Marinához kértük a fuvart, hogy még körbenézzünk a parti sétányon, hátha megtaláljuk a nyaralásunkra megfelelő helyszínt. Agadir és a tengerpartja nem okozott csalódást, bármelyik mediterrán város tengerpartja is lehetne. Igényes, modern, tiszta, rendezett. Még jachtkikötő is van, nem is akármilyen hajókkal, a parkolóban pedig egymás mellett sorakoznak a Maseratik! Az egyetlen probléma, hogy az Atlanti-óceán hőmérséklete még augusztusban sem kúszik 22 fok fölé, ami nekünk igen karcsú.
Búcsúvacsoránknak valami helyit szerettünk volna (itt már nem aggódtunk az esetleges gyomorproblémák miatt), ezért a parti sétány egyik éttermében kuszkuszt rendeltünk. Megettük, de inkább maradunk a marhapörköltnél.
Vacsora után taxit fogtunk a reptérre. Két opció volt: ezeréves Mercedes (amibe a helyiek heten préselték be magukat: egy sofőr + ketten az anyósülésen + négyen hátul, ez náluk tök normális) vagy új Dacia (a román autók népautónak számítanak az országban, minden harmadik ilyen típusú). Utóbbi mellett döntöttünk.
A közlekedésről még nem írtunk, de most megtesszük: KÁOSZ! A közlekedési lámpák és rendőrök jelzéseit betartják, de semmi egyéb szabály nem hátráltatja őket az előrehaladásban. Nem számítanak a sávok, ahány autó elfér egymás mellett, annyian mennek, a körforgalomban az erősebbnek van elsőbbsége. Aki nem dudál, az nem is közlekedik! Mindezt megfűszerezi a sok biciklis és motoros, akik gond nélkül ellavíroznak a buszok és kamionok között. Gyalogosok megjelenésére az úttesten bármikor és bárhonnan lehet számítani. Az egyik taxiból láttunk egy balesetet: egy autós maga alá gyűrt egy motoron utazó párt - a sofőrünk csak legyintett: fiatalság-bolondság! Városon kívül viszont szokatlanul sok traffipaxot láttunk. Az autóbérlést csak gyakorlott sofőröknek és nullázós biztosítással ajánljuk!
A reptéren ugyanolyan szigorú vizsgálat várt minket, mint befelé jövet. Az előre kinyomtatott Wizz beszállókártyát nem fogadják el, mindenkinek be kell állni a check-inhez újat kérni. A vámos figyelmeztetett: a drónok használata tilos Marokkóban! Nem értettük miért kilépéskor mondja, de mivel nem volt nálunk, így elfogadtuk. Hazafelé Marrakesh felett repültünk el, készítettem is róla egy légifotót:
Zárszóként Marokkóról annyit tudunk mondani, hogy erősen ajánlott úticél, rengeteg látnivalóval és élménnyel, de csak gyakorlott utazóknak. A biztonság megfelelő, a helyiek angoltudásánál találkoztunk már rosszabbal, a higiéniával vannak gondok, de az ételek nem okoztak bajt (a magyar pálinka és a Coca-Cola jó ellenszer :)), azonban könnyen belefuthat az ember nem európai körülményekbe, helyzetekbe is!
Minden cikk Marokkóról
