A Bécsből induló hajnali járathoz előző este az utolsó Flixbusszal utaztunk ki. A közel három órás várakozás a reptéren gyorsan eltelt és már szálltunk is be - kulturáltan, csövőn keresztül - az új fapados társaság A320-as repülőgépébe. Pontosan landoltunk a sziget hatalmas (legalább három Ferihegy méretű) repülőterén. A terminál előtt szálltunk fel a 21-es buszra, amely kb. 40 perc alatt szállított el minket a tengerparti szállodánkba.
Főszezonban Mallorcán olcsó szállodát találni lehetetlenség. A jó előre lefoglalt (5 éj, 2 felnőtt + 1 gyerek) 1.250 eurós félpanziós szállásunkat az utolsó pillanatban, indulás előtt két nappal sikerült egy last minute, 1.000 eurós all inclusive szállásra lecserélnünk.
Többször említettük már, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy okos szálláskereséssel rengeteget spórolhatunk: Mi mindig booking.com-on foglalunk nem előrefizetős szállást és folyamatosan csekkoljuk, hogy találunk-e jobb ajánlatot. Most is így tettünk és nagyon jól jártunk: 250 eurót spóroltunk és a félpanzió helyett all inclusive ellátást kaptunk egy tengerparttól kb. 200 m-re elhelyezkedő szállodában. Good deal!
A szálloda
Szállásunkat a Palmához és repülőtérhez közeli, végeláthatlanul hosszú homokos-pálmafás tengerparttal rendelkező El Arenal üdülővároskában foglaltuk. Mivel a szállodában csupa pozitív élmény ért minket, azóta is minden Mallorcáról szóló Facebook posztunkban őket ajánjuk és most részletesen beszámolunk az ott szerzett élményeinkről.
A reptéri busz végállomásától kb. 300 méterre elhelyezkedő háromcsillagos szállodába már délelőtt 9 órakor megérkeztünk. Csak a csomagunkat terveztük lerakni és lemenni a beachre a délutáni becsekkolásig, de megleptek minket. Bár a szobánk még nem volt kész, mégis egyből megkaptuk az all inclusive karszalagunkat és meginvitáltak minket reggelire, kaptunk egy csomagszobát, ahol átöltözhettünk és a szálloda medencéjének partján, az ingyenes bár szolgáltatásait kihasználva vártuk a delet, amikorra szobánk elkészülését ígérték. Ebéd után megkaptuk a szobánkat és a nagyon kedves recepciósoknak köszönhetően az egyik legjobbat: 9. emeleti, tengerre néző, pazar kilátással rendelkezőt. Infó az ide utazóknak: a 902, 904, 906... számú szobák rendelkeznek hasonló kilátással:
Az all inclusive ellátás keretében a bőséges svédasztalos reggeli, ebéd és vacsora mellett a bárban 11 és 23 óra között minden italt ingyenesen fogyaszthattunk (üdítők, ásványvíz, sör, bor, sangria, kávé, jegeskávé, helyi viszki, vodka, rum, krémlikőr...). Snack vagy uzsonna nem volt, de így sem éheztünk egy percig sem. A szoba teljesen átlagos, nem modern, nagy méretű, kényelmes és tiszta.
El Arenal
El Arenal tengerpartja hozta az elvárt színvonalat. A széles, finomhomokos parton a nyár közepén természetesen rengetegen voltak, de a tengerben nem kellett mások leázott naptejét kerülgetni, mert a lassan mélyülő vízben (nem túlzás!) többszáz méterre be lehetett sétálni, ezáltal eloszlott a tömeg. A sekély vizet a spanyol napsütés finom langyosra melegítette, abszolút élvezhető, gyerekes családok pedig ennél ideálisabbat nehezen találhatnának! A parton van lehetőség napernyő és napágy bérlésére (két ágy ernyővel 16 EUR/nap, de 12 óra előtt nem járőröznek a pénzbeszedő emberkék), emellett bőven van hely saját törölköző leterítésére és sportolásra is. A sétálós hideg sör/üdítő, dinnye, napszemcsi árusok, masszőrök a szokásosnál talán kevésbé rámenősek.
A városka végeláthatatlan hosszú parti sétánya az alkonyat leszálltával bulizni induló, elsősorban német nyelvű fiatalokkal telik meg, akik a helyi szokásoknak megfelelően vödörből, hosszú szívószálon keresztül fogyasztják a mindenféle alkoholból összekevert koktéljaikat. A bárok és éttermek erősen középszerűek és a sok bóvlin kívül nehezen lehet hasznos dolgokat vásárolni. Ezen a téren még van hova fejlődniük. Elég nagy a kontraszt az előző utazásunkon, Szantorinin látottakhoz képest.
Palma de Mallorca
A sziget fővárosába, Palma de Mallorcára ellátogatni kötelező program. Ezt megtehetjük a szálloda közeléből induló 23-as busszal (a vasútállomásig közlekedik) vagy a kissé távolabbról, a parti sétányról induló 25-ös express busszal (a katedrális felé megy). Mindkét járatra a sofőrnél vásárolható másfél eurós jegy, amely barátinak mondható egy közel egy órás utazásra. Palma belvárosa hangulatos sikátorokkal, szépen felújított házakkal, mutatványosokkal nagyon magával ragadó, az üzletek pedig sokkal, de sokkal színvonalasabbak, mint a tengerparton. A fő látnivaló a katedrális, impozáns formájával a sziget jelképévé is vált. Érdemes egy sétát ejteni a katedrális mögötti sikátorokban is: nincsenek üzletek, ezáltal tömeg sem, itt érezhető a hamisítatlan óvárosi hangulat. Nekünk nagyon bejött!
Ferrocarril de Sóller
Nyaralásunk alatt egyetlen hosszabb kirándulásra vállalkoztunk, mégpedig a sziget északi részén elhelyezkedő Sóllerbe utaztunk el a hangulatos nosztagiavonattal, valamint nosztalgiavillamossal (kombinált retúrjegy 32 EUR). Az 1929-ben gyártott, fából készült villanyvonat Palmáról indul és az egyórás út felétől gyönyörű hegyek között, sok-sok alagúton és egy viadukton keresztül kanyarog Sóllerig, ahonnan Port de Sóllerbe a csatlakozó nosztalgaivillamossal folytathatjuk utunkat. Tipp: a vonat mozdonyában van néhány bőr fotel és kanapé, ahol úri módon, felár nélkül lehet utazni, nem kell fapadon zötykölődni :)
Port de Sóllerbe érkezvén egy igazi gyöngyszem tárul elénk: az öböl egyik felét a homokos strand foglalja el, a másik felében vitorlások ringatóznak. Az öböl bejáratát világítótornyok őrzik, festői látvány!
Érdemes egy korábbi villamossal visszaindulni a vonathoz, hogy legyen idő Sóller felfedezésére, mert a kisváros is megér néhány fotót. A vasútállomáson ráadásul Miró festményeiből és Picasso grafikáiból látogatható egy igen színvonalas, ingyenes kiállítás.
Utolsó napunkon sem okozott csalódást a szállodánk. A 12 órás kijelentkezésig tudtunk még egy utolsót strandolni, ebéd után pedig egy rövid séta keretében beszereztük a hiányzó szuveníreket. A reptérre kiérkezést nem érdemes kicentizni: a hatalmas terület, a sok üzlet igényli az időráfordítást. Lauda bácsi repülőgépe kb. egy órás késéssel repített minket Bécsbe, ahonnan, sok honfitársunkkal egyetemben, a hajnali első Flixbusszal vettük az irányt hazafelé.
