Nagyon szeretjük a görög nyaralószigeteket, igyekszünk minden nyáron meglátogatni egyet. Rodoszról sok ismerettel nem rendelkeztünk azon túl, hogy egy Törökországhoz közeli görög sziget és az ókorban itt állt a világ hét csodájának egyike, a Rodoszi kolosszus. Mindez egy csapásra megváltozott, amikor egy januári WizzAir hibának köszönhetően sikerült augusztus elejére 7.180 Ft-ért retúr repülőjegyet vásárolnunk. Nyaralás megoldva, utazunk Rodoszra!
A közhiedelemmel ellentétben nem törölték a járatunkat, nem késtünk órákat, nem hagytak itthon/kint, a járatunk indulási időpontjait is csak kb. 20-30 perccel módosították. A fapadosoknál ugyan benne van a pakliban az előbb felsoroltak bármelyike, de azért nem ez az általános, a járatok nagy többsége úgy közlekedik, ahogy azt meghirdették. Azt a kis rizikót pedig érdemes bevállalni, ha ennyivel olcsóbban el tudunk jutni a nyaralóhelyünkre!
Faliraki
A reptérről taxival közelítettük meg a szállásunkat. A 2 órás átszállós buszozás helyett a 20 perces taxiút igazán jó alternatívának tűnt, mégha a 31 eurós ár kb. a duplája a buszos tarifának egy négytagú család esetén.
Rodosz legnagyobb turistaparadicsomában, Falirakin foglaltunk szállást, de nem a nyüzsgő belvárosban, hanem egy csendes, külvárosi részen. A szállásunk egy szimpatikus kis apartmanban volt, aminek a lobbyjában egy mini market található, illetve a szomszéd szállodában be lehetett fizetni étkezésekre is: a reggeli napi 15 euró, az all inclusive pedig napi 20 euró. Nem kérdés, hogy az all inclusive ellátás napi három svédasztalos főétkezéssel, snackkekkel, korlátlan italfogyasztással, úszómedence-használattal szinte ajándék volt ennyiért!
A szállásunk pár perces sétára volt a tengerparttól, ráadásul nem is akármilyentől! Úgy gondoljuk, hogy a "Sirah Beach House Project" Faliraki legszebb tengerpartja, gyönyörű pálmafákkal, napágyakkal és trendi bárral. A napágy + két napernyő kombó nem olcsó (20 euró/nap), de ez garantálja, hogy nincs zsúfoltság a strandon és nem kell szlalomozni a törölközők között, hogy csobbanhassunk a tengerben. A víz maga egyébként tiszta, meleg, lassan mélyülő. Idális gyerekes családoknak is!
Faliraki belvárosába egyszer tévedtünk be, ugyanaz az élmény fogadott bennünket, mintha Paralián sétáltunk volna. Hatalmas, nyüzsgő tömeg, színes-szagos bovli árusok, egymásba lógó tavernák, bárok és diszkók. A főutcácska tengerparti végén található "Eat Greek" éttermet viszont érdemes egyszer kipróbálni, mert nagyon hangulatos hely és finomak a fogások.
Anthony Quinn Bay, Lindos, Butterfly Valley
Jól esik a tengerparti henyélés, de kirándulni is szeretünk, ezért az tűnt optimálisnak, hogy a fenti helyeket látogatjuk meg, de igyekszünk egy napba belesűrítve egy bérelt autóval megtenni, az egyébként helyszínenként fél-/egynapos fakultatív kirándulások helyett.
Autót bérelni Falirakin szinte még a gyroszárusnál is lehet, de mi inkább az ismertebb Efrem céget választottuk és biztunk benne, hogy ők kevésbé akarnak majd átverni. Egy kicsi kocsi egy napos bérleti díja 60 euró és ezért az összegért reggel a szállodához viszik az autót, este pedig begyűjtik onnan. Kauciót egyáltalán nem kértek, egyedül a jogosítvány számát írták fel. A 7:00 órára kért autónk természetesen nem ért oda, de hát ismerjük a görögöket, nem a pontosság a legfőbb erényük, nyugodtan vártunk tovább. Fél 8-kor már telefonon érdeklődtünk, hogy mikor tudják beütemezni az egész napos jegeskávézásuk közé azt a pár percet, amikor kihozzák nekünk a kocsit. Sűrű elnézések közepette, pár perccel később meg is érkezett az aznapi járgányunk egy zsír új, 3 napos Skoda Fabia személyében. A vezetés nem bonyolultabb, mint itthon. A dupla záróvonalnál történő kamion előzést is csak egy ingerültebb dudálással díjazta az észrevétlenül mögénk lopózó rendőrautó.
Első állomásunk az Anthony Quinn öböl feletti hegytető volt, ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk egyik oldalról a híres Anthony Quinn öbölre, a másik oldalról pedig Falirakira. A Zorbát alakító szinészről elnevezett öblöt később lentről is megcsodáltuk, tényleg gyönyörű!
Utunkat Lindos felé folytattuk. A festői kisváros hatalmas turistamágnes, buszok tucatjai parkolnak a városka előtt és bérelt autóval sem egyszerű bejutni a szűk és meredek utcákon a méregdrága parkolóig. A megérkezés megpróbáltatásai után sem javul a helyzet. A hófehér házak közötti sikátorok is tömve vannak szelfiző turistacsoportokkal egészen az Akropoliszig felfelé vezető lépcső tetejéig. Van lehetőség a fellegvárat csacsiháton is megközelíteni, ám empírikus tapasztalataink alapján ezt a szolgáltatást elsősorban wannabe instacelebek és dagadt német turisták veszik igénybe. Mi nem lájkoltuk őket. A tömeg ellenére is magával ragadó a kisváros és ha már megizzasztott minket a déli napsütésben a sok lépcsőzés, megmártóztunk egyet a tengerben, ami után felfrissülten tudtuk folytatni a kirándulásunkat.
Alig egy óra autózás után értünk el utolsó állomásunkra, a Pillangó-völgybe, amelyről előzetesen sok csodálatos képet láttunk. A helyi "Szalajka-völgy" szintén egy vízesésekkel tarkított patak melletti sétaútvonal, azonban nem a pisztángokat kell figyelni a vízben, hanem a pillangókat a fákon és a sziklákon. És van belőlük rengeteg! Felfoghatatlanul rengeteg! A fatörzsek és a sziklák ki sem látszódnak, teljesen beborítja őket a pillangósereg. Bár a lepkék nem túl aktívak, csak úgy ücsörögnek, alig néhányuk gondolja úgy, hogy röptében is megmutatja magát a kiváncsiskodóknak. De így is hatalmas élmény!
Rodosz
A sziget fővárosa, Rodoszváros kb. fél órás buszútra található Falirakitól, semmiképpen nem érdemes a meglátogatását kihagyni, mi egy délutánt szántunk rá. A buszok sűrűn, kb. 20 percenként járnak és alig 3 euró a menetjegy. A Rodosz - Faliraki útvonal mentén végig hatalmas, szebbnél szebb resortszállodák sorakoznak, mintha Törökországban, vagy Egyiptomban járnánk. Rodoszon a buszpályaudvar elég jó helyen található. Pár perc sétával elérhető a Mandraki kikötő, amelynek tengeri kijáratánál a legenda szerint az ókorban a rodoszi kolosszus emelkedett. Most egy hím és egy nőstény őzszobor áll a helyén. Innen indulnak a kirándulóhajók, de erről majd később.
A kikötőből már látni a városfalat, amely a közel két évezredes múltra visszatekintő óvárost veszi körül. Rodosz óvárosa az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. A hatalmas területű középkori óvárosban órákat lehet bolyongani és gyönyörködni a látványban. A teljesség igénye nélkül a következő helyeket mindenképpen érdemes útba ejteni: Nagymesteri Palota, Lovagok utcája, Zsidó mártírok tere, Hippocrates tér, Szulejmán mecset és a személyes kedvencünk, a Csikóhalas kút. Ebből a felsorolásból is látszódik, hogy mennyire sokszínű volt Rodosz történelme, amelyről a palota és a Lovagok utcája körüli területen található fali táblák sokat elmesélnek. Ez utóbbinál külön kiemeljük, hogy az utcában nincsenek bazárok és reklámtáblák, így valóban megérint a középkori hangulat, amikor végigsétálunk rajta! Nagyon élveztük!
Symi sziget
A legjobb kirándulás, nem érdemes kihagyni! Lépten nyomon árulnak hajókirándulásokat Falirakin, de a hajók Rodosz város Mandraki kikötőjéből indulnak. Gondoltuk, hogy nem fizetünk a transzferért, hanem bebuszozunk Rodoszra és a kikötőben majd jól lealkudjuk a fogdmegembereknél a kirándulás árát. Nem jött be! Mikor odaértünk a hajó előtti kioszkhoz, közölték velünk, hogy aznapra minden jegy elkelt, de ha gondoljuk, várjunk az indulás előtti 10. percig, hátha nem érkezik meg valaki. Szerencsénk volt, mert lett üresedés, de alkudozásról szó sem lehetett, örültünk, hogy kifizethettük a 35 eurós teljes árat és utazhattunk.
Az út maga felejthetetlen élmény, a 450 fős Nikolaos X hajó kényelmes és modern. Miután elhagytuk a kikötőt, a török partok mellett hajóztunk egy jó órát, majd először Symi szigeten a Panormitis kolostornál tartottunk egy 1 órás megállót. Ennyi idő alatt be lehet járni a kolostort, fotózni párat és inni egy jó Mythost az egyetlen bárban. A hajóutunkat folytattuk a St. George Bay felé, ahol lassítottunk egy kicsit, hogy le lehessen fotózni a tényleg szép tengerpartot. Nem sokkal később kikötöttünk Symi városkában, ahol 3 óra szabadidőnk volt. Ez idő alatt körbe lehet sétalni a színes házikókkal tarkított meseszép kikötőt, enni egy jó gyrost, vásárolgatni a bazárokban és még egy rövidke pancsolás is belefért a rekkenő hőségben a helyi tengerparton. A visszautat a hajón szinte mindenki alvással töltötte, mi is.
A cikk elején említettük, hogy korábban túl sokat nem tudtunk Rodoszról és ez nagy hiányosság! Egy hét után úgy gondoljuk, hogy Rodosz kihagyhatatlan nyaralóhely, nem csak a kiváló tengerpartok, hanem a tartalmas kirándulások miatt is érdemes felvenni a bakancslistára! Antío!