Előkészületek
Január elején találtuk a 7.920 Ft-os WizzAir repülőjegyet Aqabába és mivel már régóta tervben volt egy jordán kirándulás, egyből le is csaptunk rá. Bő két hetünk volt felkészülni az utazásra, ami azért nem volt túl bonyolult. A szállásokat booking.com-on foglaltuk, a transzferekre pedig néhány magyarul beszélő kinti szolgáltatótól kértünk ajánlatot. Megdöbbentően magas árakat kaptunk! Végül az Aqaba-Petra oda-vissza transzferre és a 3 órás Wadi Rum jeeptúrára Travel with Agi&Sameer Faroun ajánlatát fogadtuk el, de ez sem volt olcsó! USA dollárt váltottunk és beszereztünk egy jordán SIM kártyát is, mert iszonyú drága hazai kártyával mobilnetezni odakinn (3.370 Ft/MB). Utazás előtt regisztrálni kellett magunkat www.gateway2jordan.gov.jo oldalon, mert csak a kapott QR kóddal lehet beutazni az országba, bár a gyakorlatban soha, senki nem kérte a kódunkat.
Jordániába a beutazás vízumköteles, a vízum díja 40 JOD (20.000 Ft) vagy JordanPass-szal 70 JOD (35.000 Ft, vízum + belépők), de aki repülővel Aqabába érkezik és eltölt legalább 3 napot Jordániában, valamint onnan is utazik vissza, annak nem kell vízumot fizetni!
A 3 fokos, esős Budapestről három és fél órás repülés után érkezünk meg a 26 fokos, napsütéses Aqabába, ahol a sofőrünk már a reptéren táblával várt bennünket és egyből vettük is az irányt Petra felé.
A két órás út során megcsodálhattuk a számunkra szokatlan sziklás, kopár tájat, az autópálya elválasztósávjában legelésző kecskecsordákat, valamint a forgalommal szemben haladó autókat. Egyik sem európai látvány! Érkezésünk után bejelentkeztünk a szállodánkba és rögtön indultunk is Petra felfedezésére. Petra, a nabateus néptörzs egykori, sziklákba vájt fővárosa hatalmas nagy területen helyezkedik el, ha mindent látni szeretnénk, akkor több nap szükséges hozzá. Mi 2 napos belépőt vásároltunk, amelynek a díja 55 JOD (kb. 30.000 Ft). A bejárat után rögtön letámadtak minket a helyiek és ló/szamár/teve transzfert kínáltak, de mi inkább megköszöntük és gyalogoltunk. Első napra a tervünk az volt, hogy az ikonikus Kincstár (Treasury) épületéig eljussunk, ami a bejárattól kb. 2,5 km távolságra van és az út második fele egy szűk, 2-3 m széles és 80-100 m magas kanyonban (The Siq) vezet. Elképesztő, szemkápráztató, csodalátos és még sorolhatnánk a jelzőket, amiket a séta közben éreztünk. Nem véletlenül a világ új hét csodájának az egyike, valamint az UNESCO kulturális világörökség része.
A Kincstár után gyorsan vettük az irányt a kijárat felé, mert csak sötétedésig van nyitva és már erősen szürkülni kezdett. Az első napi túránkat egy helyi kis étteremben teveburgerrel koronáztuk meg, amit itthon viszonylag ritkán kapni, pedig egészen finom volt!
A következő napra a szállodánkból rendeltünk lunchboxot (ebédcsomagot) és korán reggel indultunk a nagy gyalogtúránkra. A Kincstárig vezető úton viszonylag gyorsan haladtunk, mert azt már láttuk, bár másodszorra sem volt kevésbé izgalmas. A Kincstár után haladtunk tovább, sorra következtek a látnivalók: Homlokzatok utcája, Színház, Királysírok, Főtemplom. Egészen eddig kellemes, sík terepen haladtunk és bár a távolság nagy volt, de egyáltalán nem megterhelő. Ez viszont megváltozott, ugyanis az utolsó látnivalóig, a Kolostorig (Monastery) kb. 900 sziklába vájt lépcsőn kellett haladni. Az egy órás felfelé út meglehetősen fárasztó és kimerítő volt. Lehetőség lett volna csacsiháton is megtenni az utat, de rossz volt látni, ahogy a négylábúak patája is meg-megcsúszik a sziklalépcsőkön, inkább a saját lábainkban bíztunk. A Kolostor látványa viszont kárpótolt minden nehézségért, ráadásul a látogatók 90%-a el sem jut idáig, így nincs előtte olyan tömeg, mint a Kincstárnál. A visszaút előtt a helyi bárból feltankoltunk egy frissen préselt gránátalmalével, hogy jobban bírjuk a hosszú utat.
A nap során összesen 19 km-t gyalogoltunk, ami után úgy éreztük, hogy megérdemlünk egy jó sört a kijárat mellett elhelyezkedő The Cave Barban, ami a világ legöregebb bárja, kb. 2000 éve vájták a sziklába a jó nabateusok. Jordániában, mint az iszlám vallású országokban, nehéz alkoholhoz jutni és nagyon drága is. Petrában csak a Cave Barban árulnak sört, a 2 db kisüveges nedüért azonban 7.300 Ft-ot kértek, de a hosszú nap után nem csak az ára, hanem minden cseppje is aranyat ért!
Wadi Rum
Harmadik napunk reggelén megérkezett értünk a sofőrünk, hogy visszavigyen Aqabába, de útközben beugrottunk a Wadi Rum sivatagba, ahol egy Jeep platóján utazva kaptunk ízelítőt a világ egyik legszebb sivatagjából, ami ráadásul az UNESCO természeti és kulturális világörökség része. A túra a Wadi Rum vasútállomástól indult, ami már önmagában is igen látványos, majd több megállón keresztül ismerhettük meg a sivatag arcait: láttunk gyönyörű, gomba alakú sziklát, kőhidakat, kanyont, valamint szánkóztunk a homokdűnéken, tevegeltünk és teáztunk a beduinokkal. Gyönyörű látvány, óriási élmény volt.
Aqaba
A sivatag után folytattuk utunkat Aqabába, ahol az utolsó délutánunkat és éjszakánkat töltöttük. A délután folyamán megmostuk a lábunkat a helyiek által használt tengerparton, végigsétáltunk a parti sétányon, megnéztük a helyi erődöt és a hatalmas a "Nagy arab forradalom zászlaját", valamint vacsoráztunk a jó értékelésű, helyi étteremben, a Khubza & Seneya-ban. Mivel a szállodánk a souk (piac) közepén volt, így sokáig élveztük az arab piacok semmihez sem hasonlítható hangulatát, a fűszerillatot és a hosszú alkudozásokat egy-egy szuvenírért.
Másnap reggeli után pedig indultunk is a repülőtérre, hogy a nagyon intenzív pár nap után feltöltődve érkezzünk haza a hideg magyar télbe.
