Augusztusban pár napot Zakynthoson töltöttünk. Az odajutásunk és a hazautunk is kicsit bonyolultabbra sikerült az átlagosnál, de erről már korábban itt írtunk. Most kizárólag a szigeten szerzett tapasztalatainkat szeretnénk megosztani.
A szállásunkat Tsiliviben foglaltuk, a városka nyugati oldalán, közel a tengerparthoz. A tetőmedencés, négycsillagos szállásunkat a főszezon és az ottani, meglehetősen magas szállásárak ellenére is viszonylag jó áron foglaltuk, ráadásul még a bőséges, svédasztalos reggeli is benne volt a csomagban. A tengerpart pár perc sétával elérhető, ami szintén nem elhanyagolható szempont.
Hajóroncs fent és lent
Ezúttal nem önállóan indultunk el a sziget felfedezésére, hanem a Dóráskirándulások csapatánál fizettünk be egy 1 napos szigettúrára. Utazásaink alkalmával szeretünk külföldön élő magyarok által szervezett programokon részt venni, most sem kellett csalódnunk! A túra egy buszos kirándulással indult, ahol megálltunk egy olívaolaj készítő üzemnél, egy 2.000 éves olívafánál, egy kolostornál, miközben érdekes történeteket hallgattunk a sziget mindennapjairól, pl. a helyiek szokásairól, valamint az erdőtüzekről és az azzal összefüggő útlezárásokról, többek között az úticélunkhoz, a Navagio-öböl kilátójához. Szerencsénkre most nem voltak útlezárások, ezért gond nélkül megérkeztünk a sziget fő látnivalójához, a hajóroncs feletti kilátóhoz.
A busztól rövid séta után jutottunk el a kb. 2 m x 1 m-es, korláttal ellátott betontömbhöz, amely maga a kilátó. Közel fél óra sorbanállás után láttuk, hogy nem látunk semmit. Vagyis a kilátóból kihajolva, a telefont kilógatva talán készíthető olyan fotó, amiben benne van a híres hajóroncs, de egy szelfi készítése esélytelen. Nem maradt más megoldás, a sziklás hegygerincen indultunk a tömeg után és egy pár perces gyaloglással kerültünk olyan pozícióba, ahol már lehetett értelmezhető képet készíteni a ronccsal. Itt azonban sem rendes út, sem korlát nincs. Állítólag vannak tervek egy normális, biztonságos kilátó megépítésére, de ez olyan lassan, görögösen halad.
A kilátó után folytattuk utunkat a busszal, egészen Agios Nikolaos kikötőjéig, ahol hajóra szálltunk és egy 3 órás út keretében a vízről is megnéztük a Navagio-öbölben megfeneklett csempészhajó mára teljesen berozsdásodott maradványát. A görög hatóságok a híres partot lezárták a sziklaomlások miatt, vagyis kikötni és a hajóból kiszállni nem lehet és ezt szigorúan be is tartatják a hajóskapitányok. Mindenestre a roncshoz olyan közel mentünk, amennyire csak lehet és sikerült is néhány jó, "tömegmentes" fotót készíteni a nevezetességről.
A hajóval útközben megnéztük a Kék-barlangokat és egyéb, érdekes sziklaformációkat, mint például elefánt, Batman, vagy Lady Gaga cipője. A visszafelé úton még két helyen be is ugrálhattunk a hajóról a tengerbe. Ez nagyon jól esett a nagy hőségben!
A hajókázás után egy nagyon fancy helyen tartottunk ebédszünetet, majd a hazafelé buszúton két fürdőzési pihenőre megálltunk nagyon fotógén, ámde kevésbé ismert tengerpartokon: Makris Gialoson és kénes vízű Xigián.
Cameo Island
A következő napon még egy rövid, délutáni kirándulást tettünk a nagyon trendi Cameo-szigetre. Zakynthoson a tömegközlekedés nem annyira jellemző, autót bérelni viszont nem szerettünk volna, ezért Tsiliviből taxival jutottunk el a Laganastól délre található pici, de annál szebb szigetecskére. Egy fahídon keresztül sétálhatunk át a szigetre, ahol egy pici öbölben fürdeni lehet, már ha találunk egy zsebkendőnyi helyet a tömegben. Ez az az öböl, ahol a tenger felett nagy fehér lepedők vannak kifüggesztve. A belépő 5 euró/fő, ami tartalmaz egy saját fotónkból készült kulcstartót, valamint egyéb, saját arcképes szuveníreket lehet vásárolni. Büfé viszont nincs a szigeten, pedig egészen biztosan lenne rá kereslet. Így csak egy rövid, egy-két órás kiruccanásra, fotózásra alkalmas a helyszín.
A sziget bejáratától indulnak hajók a Keri barlangokhoz és teknőslesre, de ezeket mi inkább kihagytuk.
Városok, látnivalók
Ez az, amiből nem sokra számíthatunk Zakynthoson. A két leghíresebb üdülőfalu, Laganas és a (talán) valamivel csendesebb Tsilivi nem több, mint üdülőfaluk a szokásos bazárokkal, tavernákkal, diszkókkal, szállodákkal és persze hatalmas éjszakai élettel. Látnivaló nincs, ahogy a fővárosban, Zakynthosvárosban sem, bár azt csak buszból láttuk. Aki építészeti látnivalót, vagy ókori romot keres, az itt nem jó helyen jár. Mindezért pedig az 1953-as nagy földrengés a felelős, ami mindent elpusztított a szigeten, csak 3 épület nem dőlt össze, amelyek közül az egyik a kolostor, amit a kirándulásunkon láttunk. A földrengésekből egyébként a mai napig bőven kijut a szigetnek.
Zakynthosra inkább a természeti látnivalók, a mindennél kékebb öblök és lenyűgöző sziklafalak miatt érdemes ellátogatni, és ezek bőven kárpótolnak az egyéb látványosságok hiánya miatt!